Újpest:
787-2637

Krisztinaváros:
 
201-0052

 

 

 

 

Ha támogatni kívánja az oldal fenntartását és fejlesztését, kattintson az Önt érdeklő hirdetésekre.
 
Visszajelzését ide várjuk:
 
webmaster@mancsok.hu
 
Köszönjük!

Hirdetések

   

MANCSOK

  ELSŐSEGÉLY

vissza

  KUTYATARTÓKNAK

  MACSKATARTÓKNAK

  GÖRÉNYTARTÓKNAK

  NYÚLTARTÓKNAK

  ÁLLATTENYÉSZTÉS

  EGÉSZSÉGVÉDELEM

  NEVELES

  TAKARMÁNYOZÁS

Újraélesztés

 

A légzés és a keringés leállása közvetlen életveszélyt jelent, de nem feltétlenül végleges állapot, vagyis nem jelenti azt, hogy az állat már biztosan meghalt!

Az orvostudomány a halál három szakaszát különbözteti meg:

  • A klinikai halál állapotában az életjelenségek (légzés, szívműködés, öntudat) átmenetileg szünetelnek, vagyis a folyamat ilyenkor még visszafordítható. Ez az állapot az újraélesztés megkezdése nélkül csupán néhány percig tart, de a keringés és a légzés mesterséges fenntartása esetén akár hosszú ideig is elnyújtható. A keringés leállását követően általában 2,5-3 percig van lehetőség az agy működésének maradandó sérülése nélkül visszatérni a klinikai halálból. 5 perc után pedig már biztosan bekövetkezik az agyhalál. 

  • Az agyhalál akkor lép fel amikor az agy részlegesen, de olyan mértékben károsodik, hogy többé nem képes ellátni a szervezet működését irányító feladatát. Az agyhalál jellegzetességei a mély eszméletlenség, a spontán légzésre való képtelenség, és az agytörzsi reflexek (pupillareflex, szaruhártya reflex, köhögési reflex stb.) hiánya. Az agyhalálból csak részleges visszatérés lehetséges, vagyis az ilyen állat vegetatív állapota egy ideig még fenntartható, ha folyamatosan mesterséges lélegeztetést kap.

  • A biológiai halál az élő szervezet működésének teljes és végleges leállása, ami visszafordíthatatlan állapot. Az állati szervezet nem lélegzik többé, nincs keringés és nem működik a pupillareflex. A test idővel kihűl, a hullamerevség állapotába kerül, majd bomlásnak indul.

A halálhoz vezető folyamat legfontosabb eleme a légcsere akadályoztatása, ami a széndioxid vérben való felhalmozódása (hiperkapnia) következtében kialakuló szénsav termelődés miatt savas vér (acidózis) és egyidejűleg alacsony vér oxigén tartalom (hipoxia) kialakulásához vezet, amit a szív- és az érrendszer működészavara követ. Ha a légutak teljes elzáródása az alapok, azt általában 1-4 perc múlva követi a légző mozgások (vagyis a légzés) leállása. Kezdetben az oxigénhiány szaporábbá teszi szívműködést és támogatja a légzés újraindulását, de idővel romlik az idegtevékenység és a szívműködés lelassul (bradikardia). A savasodás és oxigénhiány miatt romlik a szív teljesítménye és elgyengül az artériák izomzata, amelyek együtt vészes vérnyomásesést (hipotenzió) idéznek elő. Végül szívritmuszavarok (aritmia), a leggyakrabban kamraremegés lép fel, és a gyors teljesítménycsökkenést követően néhány perccel a légző mozgások leállása után bekövetkezik a szívmegállás és vele a vérkeringés teljes összeomlása. Ez a klinikai halál állapota, amikor már csak a gyors újraélesztés segíthet. Ritkábban a szívmegállás megelőzi a légzés megállását. Ilyenkor számítani lehet arra, hogy az utóbbi is rövidesen bekövetkezik.

A légzés és a szívműködés leállása általában az alábbi sorrendben és tünetek mellett történik:

  • nehezített légzés

  • légzésleállás (a légző mozgások hiánya)

  • öntudatvesztés

  • a szemrés kitágul (pupillatágulat)

  • a nyálkahártyák kékes elszíneződése (cianózis)

  • agoniális levegő után kapkodás

  • gyenge és szapora pulzus, ami közvetlenül a szívmegállás előtt lelassul

  • szívmegállás (a pulzus és a szívcsúcslökés hiánya)

  • kihűlés

  • fénymerev pupillák, a szemrés és a szaruhártya reflex hiánya

A légzés és a keringés vizsgálatáról, illetve a nehezített légzésről külön oldalon emlékezünk meg. A szemrés (pupilla) reflex működése úgy vizsgálható, hogy egy fényforrással az állat szemébe világítunk, és azt figyeljük, hogy összeszűkül-e a szemrés. A szaruhártya reflex pedig úgy váltható ki, ha egy cérnaszállal, szőrszállal vagy a kezünkkel finoman megérintjük az állat szemét, amely ilyenkor reflexesen becsukja a szemhéjait.

Annak eldöntése, hogy mikor szorul egy állat újraélesztésre, olykor nem is egyszerű. Ha az észlelt tünetek határesetet képeznek, vagyis bizonytalan abban, hogy leállt-e a légzés és a keringés, szükséges-e egy állatot újraéleszteni, akkor a legjobb, amit tehet, ha azonnal belekezd. Ilyenkor ugyanis a gyorsaság különösen fontos tényező. Minél hosszabb idő után áll helyre a légzés és a keringés, annál rosszabb esély van az állat életben maradására. Ha bekövetkezik az agysérülés, akkor annak súlyossága határozza meg, hogy megmenthető-e az állat élete. Enyhe agysérülés esetén, ha sikerül beindítani az alapvető életműködéseket, akkor az állat életben maradhat, de valamilyen maradandó idegrendszeri tünetre (pl. vakságra) biztosan számíthat. 

Az újraélesztés lényege a légzés és a keringés beindítása és mesterséges fenntartása addig, amíg azok maguktól működni kezdenek. Az újraélesztést mindig egy meghatározott, logikus sorrendben végezzük.

Az újraélesztés fő lépései:

  1. légutak ellenőrzése

  2. mesterséges lélegeztetés

  3. keringés beindítása

  4. gyógyszeres kezelés

A fenti sorrend betartása életfontosságú! Az angol nyelvben segíti a megjegyzésüket az ABCD rövidítés (Airway, Breathing, Circulation, Drog), míg más nyelveken az ésszerűség segíthet a lépések sorrendjének memorizálásában. Az első három lépést mindenkinek érdemes megérteni és megtanulni. Logikusan azt kell végiggondolni, hogy az elsődleges cél mindig a szövetek oxigénellátásának biztosítása, ami

  1. szabad légutakat igényel, majd

  2. a mesterséges lélegeztetés beindítását és annak fenntartását, hogy oxigén kerülhessen a légutakba és vele a szervezetbe, ezután

  3. a keringés beindítását, hogy az oxigén eljusson a szövetekbe.

A sorrend megváltoztatása gyakran vezet az újraélesztés kudarchoz, mert semmi értelme mesterséges légzést adni az állatnak, ha a légutak el vannak zárva, és a szívmasszázs is felesleges, ha nincsen oxigén a tüdőben, amit a vér elszállíthatna.

Természetesen a körülmények függvényében a fentiek végrehajtására eltérő lehetőségek adódhatnak. Egy jól felszerelt rendelőben dolgozó rutinos állatorvosi csapat minden feltétellel rendelkezik a légutak átjárhatóságának gyors vizsgálatára és annak fenntartására azzal, hogy légcsőtubust helyeznek a légutakba, amin keresztül a nyomás fokozásával és csökkentésével oxigént lélegeztethetnek az állattal, ezután késedelem nélkül megkezdhetik a szívmasszázst, amit infúziókkal, egyéb gyógyszerekkel és akár elektronikus defibrillációval egészíthetnek ki. Utcai körülmények között és laikusoktól természetesen nem várható el ilyen felszereltség és gyakorlat, de a fent felsorolt első három lépést valamilyen színvonalon szinte bármilyen körülmények között végre lehet hajtani.

Az újraélesztés megkezdése előtt ajánlott az állatot oldalfekvésbe helyezni. Az a legjobb, ha a jobb oldalán fekszik, a feje van a legalacsonyabban, és a nyaka ki van nyújtva. Az elülső lábait érdemes előre húzni, hogy ne nyomják a mellkasát. Ezt követően figyelje meg a légzését és szívműködését. Ha meggyőződött róla, hogy az állat nem csak öntudatlan, de leállt a légzése, esetleg a szívműködése is, akkor haladéktalanul kezdje meg az újraélesztést.

Az újraélesztési folyamat részletei:

  1. A nehezen légző vagy öntudatlan állatok ellátása során az első lépés minden esetben a légutak szabaddá tétele.

Legyen óvatos, előbb hátulról, a nyak irányából érintse meg az állat nyakát és fejét, mert így könnyebben kivédheti a váratlan támadást. Ha valami takarja az állat fejét, távolítsa el. Vegye le a nyakörvét is, ha van. Húzza előre a fejét, nyújtsa ki a nyakát. Enyhén nyissa ki a száját. Ehhez a legjobb benyomni a felső ajkakat a fogak közé, és legyen óvatos, mert még az öntudatlan állat is haraphat.  Rázza ki, vagy húzza ki a nyelvét. Használhat csipeszt, hosszú fadarabot vagy valami más hosszú tárgyat. Ezután húzza előre a nyelvet, és nyissa ki a száját a másik kezével az alsó állkapocs csúcsánál lenyomva, hogy ellenőrizhesse, van-e akadály a száj- és garatüregében. Ez lehet labda, csont, táplálék, hányadék, véralvadék, víz, föld és más idegen anyag is. Ha lát benne ilyet és van kéznél szerszám (pl. csipesz, olló vagy fadarab), akkor azzal távolítsa el az idegen testet és egy ruhadarabbal törölje ki az állat szájából a folyadékot. Ha nincs semmilyen eszköze, akkor a hátulsó lábánál megemelve és lógatva próbálja meg a tartalmát eltávolítani. A kistestű, nem sérült állatokat szükség esetén a hátulsó lábuknál fogva biztonságosan tartva körívesen lóbálhatja vagy foroghat is velük, hogy eltávolítsa a légutakba került idegen anyagot. A nyulak orrlégzők, ezért kis mennyiségű tartalom a szájukban nem zavarja a légzésüket. Ha arra van gyanú, hogy az idegen test az alsóbb légutakba került, akkor megkísérelhető egy a Heimlich-féle művelethez hasonló beavatkozás végrehajtása, aminek a lényege az oldalán fekvő állat mellkasfalának lapos tenyérrel történő hirtelen összenyomatása, majd elengedése és ennek az ismétlése néhány alkalommal, ha szükséges. A tüdővizenyős állatok esetében is ez segíthet a folyadék eltávolításában, különösen, ha az állat feje némileg alacsonyabban van. Ezt a beavatkozást összekötheti az állat mesterséges lélegeztetésével is. Légcsőtubus bevezetése is segíthet a légutak átjárhatóságának fenntartásában, de erre általában csak rendelői körülmények között van lehetőség.

Ha a légutak nem tehetők szabaddá, mert a nyálkahártya duzzanata (pl. gége ödéma) okozza az elzáródást, akkor egy azonnali légcsőmetszés végrehajtása életmentő lehet. Légcsőmetszésre ritkán kerül sor utcai körülmények között. A leginkább akkor kell elvégezni, ha súlyos gégevizenyő alakult ki, gégebénulás lépett fel, idegen test ékelődött be a garatüregbe vagy a gégébe, illetve súlyosan roncsolódott ez a terület, ezért másképp nem lehet szabaddá tenni a légutakat, és az állat már öntudatlan. Ilyenkor hozza háthelyeződésbe az állatot és nyújtsa ki a nyakát úgy, hogy alá tesz valamit, amivel középen megemeli. Ha van rá idő és lehetőség, borotválja le a szőrt és fertőtlenítse a nyak középvonalán a bőrt, de utcai körülmények között ezek nélkül is továbbhaladhat. Ha van kéznél egy vastag tű és az állat kicsi, megpróbálhatja beszúrni a légcsőgyűrűk közé. Ha nincs, akkor a gége alatt, attól néhány ujjnyira lefelé, nagyjából a 3-5. légcsőporc magasságában egy 2-3 cm hosszú bőrmetszést ejtsen a légcső felett egy szikével vagy késsel. Az izmokat szintén hosszában, lehetőleg tompán válassza szét két oldalra a szike vagy a kés nyelével, és tartsa széthúzva a másik keze ujjaival. Ehhez lehet, hogy a felületesen található szívós izompólyát át kell vágnia. A 3. és 4. vagy a 4. és 5. légcsőporc között szúrja át keresztben (!) a légcsövet úgy, hogy csupán 1/3-1/2 részben vágja át (semmiféleképpen ne metssze át a légcső több mint 2/3-át), majd törléssel vagy szívással távolítsa el a váladékot, a véralvadékot vagy az idegen testet a légcső üregéből. Ezután helyezzen be egy csövet (szondát, szalmaszálat, tollszárat stb.) a nyílásba néhány centit finoman lefelé tolva a légcsőben a tüdő irányába, amin keresztül megkezdheti az állat lélegeztetését. Ha szállítani kell a beteget, akkor ragasztószalaggal vagy szigetelőszalaggal rögzítse a bevezetett csövet.

  1. Ha a légutak szabaddá tételét követően nem kezd el magától lélegezni az állat, akkor mesterségesen kell lélegeztetnie.

Ha nincsen kéznél légcsőtubussal vagy maszkkal összekötött ambuballon, illetve más erre a célra alkalmas eszköz, akkor a szájból-orrba lélegeztetés a legjobb lehetőség. Ha egyedül van, megpróbálhatja a mellkas összenyomatásával is lélegeztetni az állatot úgy, hogy a mellkasfal közepére teszi a tenyerét, aminek tövével másodpercenként 1-2 nyomást gyakorol rá. Ne alkalmazza ezt a módszert, ha a mellkasfal sérült. A szájból-orrba lélegeztetés során nem feltétlenül kell az állat orrára tennie a száját, inkább formáljon a kezével egy tölcsért az orr és száj köré úgy, hogy a mutató és a hüvelykujja alkotta gyűrű essen a közelebb a szájához, és ezek közé fújva a tüdejéből túlnyomással igyekezzen levegőt juttatni az állat orrlyukaiba. Maszkot, gézlapot vagy zsebkendőt is használhat izolálásra. Figyeljen arra is, hogy az orrán át vegyen levegőt és a száján át fújja ki azt, nehogy véletlenül beszívja az állat nyálát vagy a légúti váladékait. Ha kéznél van egy papírdarab, azt is használhatja úgy, hogy feltekercseli és az így képzett csövet dugja az állat szájába, miközben kihúzza a nyelvét, majd rázárja az ajkait és a papírcsövön át fúj levegőt a légutakba. Vigyázzon arra, hogy ne fújja túl az állat tüdejét. Ismételje meg a levegő befújását gyors egymásutánban 3-5 alkalommal, majd ellenőrizze ismét, hogy lélegzik-e az állat. Ha nem, folytassa a lélegeztetést percenként átlag 20 (15-25) alkalommal, amit tartósan fenntarthat, és ha nincsen szívműködés, akkor kezdje el a szívmasszázst is. A kistestű állatokat sűrűbben kell lélegeztetni, mint a nagytestűeket. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a mesterséges lélegeztetésnek ez a módja nem higiénikus, vagyis a belégzést biztosító személy fertőzési veszélynek van kitéve, különösen, ha az állat fertőző betegség miatt szorul újraélesztésre. A másik kockázat pedig a már többször említett akaratlan harapás lehet, amivel az állat súlyos sérülést okozhat. Ha nem tüdőből lélegeztetik, hanem oxigént kap az állat, akkor ennek a fele (percenként 6-12) légvétel is elég lehet. Nem ajánlott gyakran megállni a mesterséges lélegeztetéssel annak érdekében, hogy ellenőrizze a saját légzést. Ez minden alkalommal az oxigénhiány súlyosbodásához vezet. Általában a mesterséges lélegeztetés közben is észre lehet venni, ha már magától is lélegezik az állat.

  1. Végül kezdje meg beindítani az állat keringését is

Ha nincsen jele szívműködésnek, vagyis nem érezhető a pulzus vagy a szívcsúcslökés, illetve a mellkas felett hallgatózva nem hallhatók a szívhangok. Ehhez a leghelyesebb jobb oldalfekvésbe elhelyezni az állatot valamilyen kemény felületen. A 7 kg-nál kisebb súlyúak esetén a mellkas elülső harmadának alsó határán, nagyjából a 3-6. bordaköz alján, vagyis közvetlenül a szív felett, a 7 kg-nál nagyobb állatok esetén pedig magasabban, a mellkas legszélesebb pontja felett kell egy vagy két egymásra helyezett tenyér tövével ritmikusan, percenként átlag 100 (80-140) rövid ideig tartó nyomást (pumpálást) gyakorolni rá. Minél kisebb az állat, annál szaporább szívmasszázsra van szükség, vagyis egy óriás kutyánál percenként 80, addig egy kistestű állatok esetében akár percenként 140 pumpálás is indokolt lehet. De csak akkor kezdjen ebbe bele, ha előbb meggyőződött róla, hogy a szív leállt és van friss levegő a légutakban! Ha egyedül végzi az újraélesztést, akkor 15 gyors szívmasszázst követően két gyors egymás utáni lélegeztetés idejére meg kell állnia, majd folytatnia kell a szívmasszázsokat. Ha ketten vannak jelen és összedolgoznak, akkor általában 4-5 szívmasszázst követően egy lélegeztetés ajánlott.

Ezzel a módszerrel a természetes keringés mintegy 30%-át lehet fenntartani. Ha többen vannak, az is javítja az eredményességet, ha az egyik segédkező hasi ellennyomást biztosít a szívmasszázsok idejére, amit beszüntet a mesterséges lélegeztetések idejére. Ez is javítja a vénás vér visszajutását a mellkasba és növeli a vérnyomást. Nem ajánlott gyakran megállni a szívmasszázzsal a pulzus beindulásának ellenőrzése érdekében. Ez ugyanis minden alkalommal jelentős vérnyomásesést okoz, ami csupán 25-45 pumpálással korrigálható. A legjobb, ha egy segédkező figyeli a combartérián a pulzust. Az újraélesztési kísérletet akkor kell abbahagyni, amikor a segédkezők kimerültek vagy visszatér az állat szívműködése. Ilyenkor az esetek többségében még egy ideig folytatni kell a mesterséges lélegeztetést. Ezt követően az állatot mielőbb állatorvoshoz kell szállítani, és közben figyelni kell az állapotát, ha lehet.

A számadatok megjegyzése nem könnyű, de igyekezzen memorizálni, hogy két segítségnyújtó esetén percenként 20 körüli lélegeztetést, és 100 körüli szívmasszázst kell biztosítani. Kistestű állatnak ennél többet, nagytestűnek pedig ennél kevesebbet.

Ne kísérletezzen gyógyszerek alkalmazásával. Csak akkor adjon orvosságot az állatnak, ha állatorvos így rendelkezett az adott helyzetre. Minden más gyógyszerrel legalább annyit árthat, mint amennyi hasznot remél az alkalmazásától. Inkább szállítsa be az állatot egy állatorvosi rendelőbe, ahogy módja nyílik rá.

 

 VISSZA A NYITÓ OLDALRA

 

Dr. Csikós Károly Miklós
állatorvos
Mancsok Állatorvosi Rendelő

 

© MANCSOK, 2017.